Blog

Végül úgyis magánorvosnál kötünk ki, mondja egy felmérés

Végül úgyis magánorvosnál kötünk ki, mondja egy felmérés

post by Zalán Zubor on 2019-06-12

Bár egyre többen vesznek igénybe magánegészségügyi ellátást, az állami egészségügyről pedig lesújtó az emberek véleménye, csak kevesen gondolkodnak abban, hogy magánbiztosítást kössenek, amit sokan a gazdagok kiváltságának tartanak, hiszen a magánbiztosítóval szerződő betegek duplán fizetnek az egészségügyért.

Áprilisban meglepő felmérést tett közzé a Medical Tribune orvosi szaklap a magyarok magánegészégügyhöz való hozzáállásáról. Annak ellenére, hogy az elmúlt egy-két évben rengeteget hallhattunk a magánorvosi ellátás térhódításáról, a közvélemény-kutatásból az derült ki, hogy viszonylag kevesen gondolkodnak abban, hogy egészségügyi magánellátást kössenek.

Havi öt-tízezernél többet nem szívesen szánunk rá

A felmérés alapján az emberek közel fele (42 százalék) teljesen elutasítja a magánbiztosítás kötését. 41 százalék nem tudja, hogy élne-e ilyen eszközzel, tervezni pedig csak a maradék 17 százalék tervezi a magánbiztosítás megkötését, vagy már fizet valamilyen szolgáltatásért. Jó részük nekik is csak csekély összeget szán ilyen célra: harmaduk legfeljebb havi ötezer forintot, további harmaduk öt-tízezer forintot lenne hajlandó költeni, és csak egyhatoduk fizetne ennél többet.

Mindez annak fényében meglepő, hogy az állami egészségügyi ellátásról ugyanez, a felmérésben résztvevő 1300 ember lesújtó véleményt fogalmazott meg: 41 százalék nagyon rosszra, 21 százalék rosszra értékelte az állami egészségügy színvonalát, jó osztályzatot csak 16 százalék adott. A magánorvosi ellátásról ezzel szemben a többség úgy véli, a plusz költség ellenében színvonalasabb szolgáltatást kaphatnak.

Eseti jelleggel sokat fizetünk a magánorvosnál

Csakhogy magánorvoshoz jellemzően nem biztosítottként fordulnak az emberek, hanem ad-hoc jelleggel, egyedileg fizetve az ellátásért. Az egészségügyi költések ma közel egyharmada magánkiadás, és ennek a 88 százalékát a betegek zsebből fizetik, azaz nem biztosítottként keresnek fel magánklinikákat, és esetileg fizetnek a vizsgálatért vagy ellátásért.

Ez részben összefügg azzal, ahogyan általában az egészségügyhöz állunk hozzá. Egy másik, a Vienna Life Biztosító által készített tavalyi felmérésből az derül ki, hogy a legtöbben eleve csak a legszükségesebb esetben fordulunk orvoshoz: a kutatásban résztvevők kevesebb, mint a fele (48,1 százaléka) hívja az ügyeletet, a szakrendelőt vagy a háziorvost panasz esetén, ehelyett sokan inkább az interneten keresnek rá a panaszukra, vagy családjuktól, ismerősüktől kérnek tanácsot. A megkérdezettek 44 százaléka viszont ezután már vett igénybe magánorvosi ellátást, többnyire azért, mert az állami ellátást nem tartotta megfelelőnek.

Az egészségünkről és a lehetséges ellátásunkról ritkán gondolkodunk előre, hosszú távra, és magánorvoshoz (a megbízhatatlannak ítélt állami szektor helyett) általában akkor kerülünk, amikor már valamilyen konkrét panaszunk van. Emiatt elterjedtebb az ad-hoc fizetés a magánegészségügyben a biztosítós finanszírozásnál.

Lehetne vele spórolni

Az egyénileg kötött magánbiztosítások száma ma rendkívül alacsony, a magánbiztosítások 16 milliárd forintos piacát mintegy 90 százalékban vállalati befizetések működtetik. Érthető persze, hogy a magánszemélyek sokszor nem szívesen fizetnének egy újabb biztosításért, ha már a TB-t kötelezőn fizetik. Csakhogy ezzel az emberek jó eséllyel inkább növelik, mint csökkentik a kiadásaikat.

Időnkénti diagnosztikai vizsgálatokra még éppen megéri kifizetni azt a pár tízezer forintot esetileg, ami után a tényleges ellátásért, például műtétért az ember állami kórházba is befeküdhet (már ha megteheti, hogy kivárja a várólistát) – sokan ma ilyen célra használják a magánegészségügyet.

Más kérdés, ha nemcsak vizsgálatra, hanem valamilyen műtétre mennénk magánorvoshoz, például mert nem tudjuk kivárni az állami kórházakban jellemző több hónapos várakozási időt, esetleg ha elhúzódó, többalkalmas kezelésre szorulunk. A magánklinikákon jellemzően jóval gyorsabban juthatunk ellátáshoz, de egy-egy műtét ára súlyos százezrekre rúghat – az ilyen ellátást már megéri nem esetileg, saját zsebből fizetni, hanem egy biztosítót is bevonni a finanszírozásba.

A Medicover Kórházban például egy rutinműtétnek számító, gyermekek számára szükséges torokmandula-eltávolítás költsége 230 ezer forint. Ezzel szemben egy hasonló műtétet is lefedő gyermek-egészségbiztosítás már köthető 33 ezer forintos éves díjjal.

Felnőttek esetén százezer forint körüli éves egészségbiztosítási díjakkal kalkulálhatunk, miközben a magánklinikákon jelentősebb műtétet alig találunk 150 ezer forint alatt.

Jól jönne a támogatás

Tévedés lenne persze a betegeket vagy piaci szereplőket hibáztatni azért, mert nem elterjedtebbek az egészségbiztosítások. Szakemberek szerint mind a betegeknek, mind a szolgáltatóknak jobb lenne, ha a betegek nagyobb arányban fedeznék magánbiztosításból a vizsgálatok és kezelések árát.

Csakhogy, bár a biztosítási díjakat jobban megéri fizetni, mint esetileg kifizetni a kezeléseket, tény, hogy sokan vannak, akik a havi 10-12 ezres költséget sem engedhetik meg maguknak. Számukra a megoldást az jelentené, ha a vállalati biztosítási csomagokat támogatná az állam adókedvezményekkel – sajnos a cafeteriarendszer idei átalakulása épp a másik irányba mutat, pedig becslések szerint a magánbiztosítások mostani, 16 milliárd forintos piacát megfelelő ösztönző kedvezményekkel rövid időn belül 80-100 milliárdra lehetne bővíteni.

Emellett további, a magánklinikákat érintő adócsökkentésekkel az egész szektort olcsóbbá lehetne tenni, ami több ember számára lehetővé tenné, hogy részesüljenek a magánegészségügyi ellátásból.

Ha érdekelnek az egészségbiztosítások, akkor a piaci kínálat egészét megtalálod nálunk! Iratkozz fel a jobb oldali űrlapon, és segítünk a választásban!