Tényleg a genetika dönti el, ki fog elhízni?

Zubor Zalán|2020.08.12.

A túlsúlyos szülők gyermekei általában szintén küszködnek a súlyfelesleggel, emiatt sokan úgy vélik, a kövérséget elsősorban örökletes tényezők okozzák. Valójában nagyobb szerepe van a szülői mintának, a már gyermekkorban eltanult étkezési szokásoknak, amelyektől későbbi életkorban nehezen lehet váltani.

Arra a kérdésre, hogy mi túlsúly és az elhízás közvetlen oka, a válasz viszonylag egyszerű: ha az étkezéssel több kalóriát viszünk be a szervezetünkbe, mint amennyit elhasználunk, a maradék energiát a szervezetünk zsír formájában fogja elraktározni.

Ha pedig kevesebb kalóriát viszünk be, a szervezetünk elkezdi lebontani a zsírszöveteket, azaz fogyni kezdünk.

Bonyolultabb az a kérdés, mi az oka annak, hogy az emberek egy része rendszeresen több kalóriát visz be, és kevesebbet éget el az ideálisnál. A súlygyarapodásban szerepet játszhatnak viselkedési-pszichológiai, hormonális és genetikai tényezők is – hogy pontosan milyen arányban, arról folyamatos vita zajlik a szakértők között, bár a legtöbbe szerint a helytelen étrend és a mozgásszegény életmód szerepe a legnagyobb, vagyis megváltoztatható okoké.

Az emberek majdnem fele hajlamos a túlevésre

„A gének igenis szerepet játszanak a testsúlyunk irányításában” – fogalmazott például Walter Willett, a Harvard Orvosi Iskola professzora. „De őszintén, ez nem magyarázza, hogy az elmúlt 30 évben miért nőtt többszörösére a túlsúlyos és kövér emberek száma! (…) A születésünkkel örökölt genetikai »csomaggal« együtt mindannyian javíthatunk testsúlyunkon, ha odafigyelünk az étkezésünkre és a rendszeres testmozgásra. Vannak, akiknek többet kell dolgozni egészséges testsúlyunk fenntartásáért, mint másoknak.”

Az orvostudomány több mint 50 olyan génváltozatot ismer, amelyeknek közvetve szerepük lehet a súlygyarapodásban (például befolyásolják az éhségérzetet vagy az anyagcserét szabályozó hormonok szintjét), bár ezek nagy az emberek töredékét érintő rendellenesség.

A leggyakoribb, túlsúllyal kapcsolatos gén az ún. FTO, amely az emberek 43 százalékánál megtalálható. Az FTO génnel született emberekre jellemző lehet az erősebb éhségérzet, ami miatt nehezebben tudják kontrollálni a kalóriabevitelt. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy a gén önmagában befolyásolná az anyagcserét, vagyis, hogy az érintettek ugyanannyi ételtől jobban híznának, mint mások, vagy kevésbé hatna rájuk a diéta.

Az amerikai központú Obesity Medicine Association szerint az FTO és más gének megléte önmagában még nem determinálja, hogy kövérek leszünk, ahogy azok is meghízhatnak, akiknél elvileg nincs jelen a genetikai hajlamosság. Az elhízás elkerüléséhez pedig mindkét csoport számára ugyanazt javasolják: egészséges étrendet és testmozgást. Ami az étrendet illeti, nincs „genetikailag helyes diéta”, mindkét csoportnak azonos mennyiségű kalóriabevitelre és tápanyagokra van szüksége az egészséges működéséhez.

Miért híznak meg gyerekek?

Az elhízás esetleges genetikai háttere leggyakrabban a gyermekkori túlsúly kapcsán merül fel. Valójában a gyermekek szervezete ebből a szempontból nem különbözik sokban a felnőttekétől, ha túl sok kalóriát visznek be, ők is meghízhatnak. Több jel is mutat arra, hogy a gyerekkor egyes szakaszai a későbbi testsúly szempontjából kritikus fontosságúak, hiszen az ekkor rögzült étkezési minták maradandó változásokat okozhatnak a szervezetben, például az éhség- és teltségérzet vonatkozásában.

Egy viszonylag új elmélet szerint például a fő problémát a gyorsan felszívódó szénhidrátok jelentik, például a legtöbb édesség, a burgonya, a kukorica és a fehérlisztből készült tészták. Az ilyen ételek fogyasztása után a vércukor hirtelen felszökik, majd leesik, ami ismételt éhségérzet kialakulásához vezet. Az ilyen ételeken felnővő gyerekek egyrészt jó eséllyel több kalóriát visznek be a kelleténél, másrészt a vércukorszint-ingadozás miatt fokozottabban ki vannak téve az ún. metabolikus szindrómának és a 2-es típusú cukorbetegségnek. A magyar főzési szokások alapján a szülőknek még érdemes megpróbálni visszaszorítani a hozzáadott cukor, só és zsiradék mennyiségét, és ügyelni arra, hogy a tányér kb. felét zöldségek és gyümölcsök adják.

Fontos a szülői minta

A családtól eltanult viselkedésminták szintén hozzájárulnak a felnőttkori elhízáshoz, hiszen a szülői minta mindennél erősebb, különösen a legfiatalabbak számára.

Aki kalóriadús, alacsony tápértékű ételeken szocializálódik gyermekként, az később, amikor már magának vesz ételt, jó eséllyel hasonló étrendet követ majd.

A szülőknek ezért is kihívást jelenthet a gyerekek étrendjének összeállítása – ha a saját étrendjük sem megfelelő, az ideális az, ha maguk is változtatnak az étkezési szokásaikon. Ez általában nem könnyű, de megéri, hiszen felmérések szerint jóval ritkábban lesznek elhízottak azok a gyerekek, akik rendszeresen együtt ebédelnek, vacsoráznak a családjukkal.

A gyerekek ételadagjait mindig az életkorához kell igazítani, emellett fontos tudni, hogy egyes tápanyagokra (pl. kalcium, fehérje, folsav) a fejlődő szervezetnek nagyobb mennyiségben van szüksége, mint a felnőtteknek.

A családi étrend összeállításakor problémát okoz az is, hogy nem mindig hihetünk az ételek csomagolásainak. Számos diétásnak, egészségesnek, biónak hirdetett termékről kiderülhet, hogy valójában nem megfelelő a tápanyagarányuk. Ennek tipikus példái a különböző reggeli pelyhek, zabkásák, gyümölcsös üdítők és joghurtok, amelyek közül sok rengeteg cukrot vagy felesleges zsiradékot tartalmaz.

A menü összeállításában segíthetnek például a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének ajánlásai. Részletes tanácsadásért pedig érdemes lehet gyerekünkkel együtt dietetikushoz fordulni állapotfelmérésért és tanácsokért.