Blog

Az állami kórházban is fizetünk, pedig elvileg ingyen lenne

Az állami kórházban is fizetünk, pedig elvileg ingyen lenne

post by Richter Ádám on 2018-08-27

Magyarországon a társadalombiztosítás dolga lenne az egészségügyi ellátás finanszírozása, ez azonban egyre kevésbé érvényesül. Az emberek kénytelenek zsebből fizetni számos egészségügyi szolgáltatást.

Miután valaki fizeti az egészségügyi hozzájárulást, a tb-rendszer dolga lenne, hogy ellássa őt a kórházban, ha gyógyulásra szorul. A gyakorlatban viszont azt látjuk, hogy ezt csak hellyel-közzel tudják megoldani.

A várólisták borzalmasan hosszúak tudnak lenni: a NEAK információi szerint egy csípőprotézisre átlagosan 259 napot kell várni. Ha valaki a jól bevált orvosával végeztetné el a műtétet, akkor előjegyzési listára kerül, így már átlagosan 737 napot kell várnia a csípőprotézis-műtét elvégzésére.

Ha valaki nem szeretne ennyit várni, akkor bajban van. Kimutatott tény, hogy Magyarországon sokan halnak meg a túl lassú ellátás miatt, az idővel tehát nem lehet játszani. Ilyenkor kifizeti a beteg a magánellátást, ha van rá pénze. Ha nincs, akkor bizakodhat, hogy viszonylag gyorsan sorra kerül, és hogy életben lesz, mire megműtik.

Ha időben bekerül az állami kórházba, akkor is fizetnie kell neki vagy a családnak. A kórházi konyha nagyon sok helyen hírhedten rossz, ilyenkor a család visz enni a beteg hozzátartozónak, ami – lássuk be – azért költséges tud lenni. De ugyanígy nekik kell biztosítaniuk a kézmosót, a pizsamát, de még a WC-papírt is.

A kórházban „természetesen” csúszik a hálapénz az orvosnak és az ápolóknak a jobb és gyorsabb ellátás reményében. Súlyos tízezrek mehetnek el rá, tartósabb kezelés esetén akár százezrek is.

Ha összesítjük az egészségügyi költéseket Magyarországon, akkor ezeknek csak kétharmada származik állami forrásból – a maradék egyharmadot mi, saját zsebből fizetjük ki.

Ebből 300 milliárd forint kerül a magánklinikákhoz, mivel már egyre több magyar veszi őket igénybe: tavaly már a magyarok 57 százaléka vett igénybe valamilyen magánegészségügyi szolgáltatást. Ez azt jelenti, hogy kétmillióan kerültek közeli kapcsolatba a magánegészségüggyel.

Hálapénzre becslések szerint 10-50 milliárd forintot költünk, és ez még nem minden.

A zsebből fizetett kiadások mintegy feléért a gyógyszerkészítmények felelnek, emellett idetartozik a közfinanszírozott ellátások esetében fizetendő önrész, a szolgáltatási csomagba nem tartozó ellátásokért fizetett díj, valamint természetesen a hálapénz.

Hiába költjük a magyar éves GDP 7,2%-át az egészségügyre (az európai átlagnál ez még mindig közel 3%-kal alacsonyabb), az orvosok nem olcsók, ahogy a modern orvosi berendezések sem. Az aktív népesség fogyatkozóban, idősből viszont egyre több van.

Ahogy említettük is, nem véletlen, hogy egyre többen fordulnak a magánegészségügyhöz. Sokan ráadásul biztosításon keresztül teszik, hogy olcsóbban megússzák. Ennek ugyan van havi díja, de ha netán megbetegszenek, akkor a biztosító sokmilliós kezeléseket is térít.

Ilyen privát egészségbiztosítási szolgáltatások például:

  • Éves alap- és emelt szintű szűrővizsgálatok
  • Emelt szintű képalkotó diagnosztika
  • Éves fogászati szűrés és kezelés
  • Egynapos sebészet
  • Ambuláns műtétek
  • Orvosi call center
  • Második orvosi szakvélemény
  • Betegszállítás költségtérítése
  • Terhesgondozás
  • Őssejt-levétel

Érdemes tehát elgondolkodni azon, hogy – ha van rá keret – beszállj a magánegészségügybe egy biztosításon keresztül. Így megúszod az állami rendszer árnyoldalait, és nem egyszerre kell százezreket vagy milliókat kifizetned egy kezelésért, hanem csak havonta egy apróbb összeget.

Ha érdekel, mik a lehetőségeid, iratkozz fel a jobb oldali űrlapon!