46 ezer ember életét lehetett volna megmenteni egy jobb egészségügyben

Zubor Zalán|2020.02.03.

Magyarországon volt a 3. legmagasabb a megelőzhető halálozások száma az EU-ban, derült ki egy tavaly év végén nyilvánosságra hozott jelentésből. A rendkívül rossz mutatók csak részben vezethetők vissza az egészségtelen életmódra, legalább ekkora probléma a hiányos egészségfinanszírozási rendszer.

Guillaume Dedet, az OECD egészségpolitikai elemzője és Federico Pratellesi szakreferens még decemberben mutatta be Budapesten azt a tanulmányt, amely a magyarországi egészségügy teljesítményét elemzi a többi Európai Uniós ország adataival összevetve. A Magyarország Egészségügyi országprofil 2019 című tanulmány szerint, bár történtek előrelépések az utóbbi években, hazánkban még mindig erősen az európai átlag alatt van az ellátás színvonala, a magyar emberek életét, életvitelét kiemelten veszélyeztetik az egyes egészségügyi problémák.

Kövérebbek vagyunk, de kevesebbet iszunk és dohányzunk

Az egészségügyi országprofil részben a hivatalos OECD-, WHO- és egyéb adatok, részben a tanulmányt jegyző szakemberek saját kutatómunkája (interjúk, felmérések) alapján készült. A makroadatok között van például a várható élettartam Magyarországon, ami, mint írják, alacsonyabb, mint a legtöbb uniós szomszédjánál, a nemek és a társadalmi-gazdasági csoportok közötti eltérések pedig jelentősek.

2017-ben a születéskor várható élettartam 76,0 év volt, ami négyéves emelkedést jelent a 2000-ben mérthez képest, de még mindig közel öt évvel elmarad az uniós átlagtól (80,9 év).

Emellett iskolázottság szerint nagy eltérések mutatkoznak a várható élettartamban: a legalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező férfiak átlagban 12 évvel rövidebb ideig élnek, mint a legképzettebbek, míg e szakadék több mint 6 év a nők esetében.

Az alacsony várható élettartam részben visszavezethető több életmódbeli problémára: Magyarországon rendkívül elterjedt például a dohányzás és az elhízottság.

2017-ben a felnőttek negyede dohányzott rendszeresen, és öt felnőttből egy volt elhízott, az utóbbi arány pedig folyamatosan növekedett az elmúlt évtizedben.

A tanulmány szerint a magyarországi halálozások száma visszavezethető valamilyen életmódbeli kockázatra (helytelen táplálkozás, a dohányzás, alkoholfogyasztás, kevés testmozgás).

A tanulmány elismeri ugyanakkor, hogy történtek ezen a téren előrelépések. A kormányzati döntések közül kiemelik például a trafiktörvényt, ami hozzájárult a dohányzás visszaszorulásához, valamint a dohány- és alkoholtermékek jövedéki adójának megemelését. Mint írják, az elmúlt 10 évben láthatóan csökkent a dohányzás és az alkoholfogyasztás a magyar felnőttek körében, igaz, ez beleillik az általános EU-s tendenciába.

Krónikusan alulfinanszírozott az egészségügy

Jóval kritikusabb a tanulmány az állami egészségügyi ellátással kapcsolatban. Mint írják, ahhoz képest, hogy adófizetőként mennyit fizetünk be egészségügyi hozzájárulásként, igen gyenge minőségű ellátást kapunk. Magyarországon a valós egészségügyi költségek nagyjából kétharmadát fizeti az állam, a többit, 27 százalékot a betegeknek kell állniuk, ez az EU-s átlag (16 százalék) csaknem kétszerese.

Magyarországon elsősorban a kórházi ellátást és a szakrendelőben végzett vizsgálatokat fizeti a tb, a gyógyszerek nagy többségét, szemben több más uniós országgal, viszont nem. A gyógyszerekhez való hozzáférést az állam egyelőre olyan lépésekkel próbálta könnyíteni, mint a „Méltányos és megfizethető árak” nevű kezdeményezés, ami alig volt több egy konferenciasorozatnál. Az említett 27 százalékba a gyógyszerköltségek mellett egyébként beletartozik a hálapénzek becsült mértéke is.

A jelentés szerint, bár Magyarország gazdasági teljesítménye jelentősen javult az elmúlt években, ez az egészségügyi kiadásokon egyáltalán nem látszik. A GDP-hez viszonyított állami egészségügyi kiadások aránya nem növekedett, annak ellenére, hogy – ahogy a tanulmány készítői is írják – a magyar egészségügy krónikusan alulfinanszírozott.

Több ezer haláleset lenne megelőzhető

A magyar állami egészségügy teljesítményéről ennél is lesújtóbb képet mutat az elkerülhető halálesetekkel kapcsolatos statisztikák. 2016-ban Magyarországon volt a harmadik legmagasabb a megelőzhető halálozás és az ötödik legmagasabb a megfelelő kezeléssel elkerülhető halálozás az EU-ban, összesen 30 ezer beteg életét lehetett volna megmenteni hatékonyabb népegészségügyi és prevenciós beavatkozásokkal (ez alatt elsősorban szűrővizsgálatokat kell érteni). További 16 ezer halálesetet lehetett volna megelőzni hatékonyabb és időben nyújtott egészségügyi ellátással. Bár a tanulmány nem vizsgálta külön, megemlítendő, hogy

a saját zsebből történő egészségügyi kiadások egyre nagyobb hányadát teszik ki a magánegészségügyben fizetett összegek.

2017-ről 2018-ra például a 14 legjelentősebb hazai magánklinika összesített árbevételei mintegy 26,4 százalékkal emelkedtek, ami tavaly 48,6 milliárd forintot jelentett. Az utóbbi években már a magyarok többsége évente legalább egyszer magánorvoshoz fordult vizsgálatért vagy kezelésért, eközben országos szinten (de még mindig erősen Budapest-központúan) kiépült egy fizetős, az állami ellátásnál nagyrészt magasabb színvonalú egészségügyi ellátórendszer.

A közelmúltban a magánorvosi szolgáltatások nagy részéért a páciensek alkalmanként fizettek, annak ellenére, hogy sokak számára ideálisabb megoldást jelentenének az egészségbiztosítások, jelenleg azonban alig több mint 300 ezer ember rendelkezik ilyen biztosítással. Ugyan a rendszeres éves szűrővizsgálatok alkalmankénti ára gyakran alacsonyabb, mint a biztosítások éves díja, azonban ha kiderül, hogy kezelésre is szükségünk van, már megérheti az egészségbiztosítás, hiszen már egy kisebb műtét is több százezer forintba kerülhet a magánklinikákon, amit a biztosítottak helyett a szolgáltató fizet.